Hétről-hétre
Hűvös szelek fújdogálnak. Az idő már őszre jár, de azért napközben melegen tűz le a
nap sugara. pedig a vénasszonyok nyara már régen elmúlt; de azért úgy látszik, hogy Nap-apó
még mindig nem elégelte meg a föld fölötti uralmát. Nem adja meg magát. Pedig a nyáron
ugyancsak kivette a részét, mert nemcsak sütött – hanem perzselt is.
A napnak ezt a feltűnő forróságát a nyáron ki is használtuk – Gyopárienbádban, de
különösen Gyopárhalmán – a Kerektói fürdőn. Mert azok, akik azt hiszik, hogy csak egy
Gyopárienbád van, nagyon tévednek.
-
Két fürdője van Gyopárosnak, egy – „az úri rendnek”, az – Orosháza tulajdona, egy
pedig a – „célszörű szögény emböröknek”. Gyopárhalma falu alatt, az, - (két tulajdonosé) az
úgynevezett Kerektó.
-
Az úri Gyopáros, a legmodernebb fürdője a községnek. Orosháza elöljárósága
gondoskodik arról, hogy ott minden fürdővendég megtalálja a kényelmét, mert ott még –
„vetkezde” is van.
-
Bezzeg nem igen van Kerektón. A fürdővendégek legnagyobb része ott vetkeziköltözik
az Isten szabad ege alatt. nem keres ott senki se fügefalevelet, bizonyára azért, mert
ma még hosszas keresés után – se találna.
-
De ha nincs is „vetkezdéje”, van – „étkezdéje”. És ez már nagy haladás, mert néhány
évvel ezelőtt volt ugyan egy kis korcsmája, de ennek meg nem volt – étkezdéje.
-
Az én fürdőm évek óta, - talán felesleges is mondanom, - a célszörű szögény embörök
fürdője – Kerektó.
Mikor először oda érkeztem, legelőször is a kis korcsma ötlött a szemembe. Bemegyek
és falusi szokás szerint megütöm a bottal az udvaron levő korcsmaajtót. Egy öreg asszony jön
ki a kopogtatásra és csípőre tett kézzel kérdi:
– Mit akar?
– Egy kávét kérek!
– Van, de péksütemény nincs, mert összevesztem a pékkel.
– Hát akkor pirítson egy kis kenyeret!
– Sohsé vergődök én vele! – volt a válasz és már ott is hagyott.
Csak nagy rimánkodásra jött elő és kihozta a kávét.
Egy nagy szilkét, egy leveses kanalat és egy nagy karaj kenyeret tett le az asztalra,
cukrot azonban, pedig még akkor nem volt háború, – nem láttam sehol. Tréfára fogom a
dolgot, kérdem:
Ugye szülém, Gyopároson cukor nélkül isszák a kávét?
– Hántam én abba eleget, - csak kavarja mög!
Én pedig hánytam bele a kenyeret, máskülönben a kávét sohase tudtam volna a
szilkéből – kikanalazni.
-
Mindezeket pedig így nyár végével, ősz elején azért írom meg, mert van nekünk is
Kakasszéken egy tavunk. Kitűnő gyógyvize van. Használják is már sokan. Csakhogy ennek is
az a baja, hogy gyopárosiasan írjam – nincs se vetkezdéje, se étkezdéje.
A nyáron ott szerettem volna fürdeni. El is mentem terepszemlére. Kérdezősködtem,
hogy kaphatnék-e lakást.
– Mindönt kap, csak azt nem!
– Hát akkor nappal hol tartózkodik az ember?
– Ki erre, ki arra!
– Hát kabin van-e, ahol az ember levetkőzhet – felöltözhet – kérdeztem tovább.
– A mög éppen nincs! Itt az a szokás, hogy még az egyik vetkőzik vagy őtözik – többi
férenéz.
-
A kakasszéki vízből jövőre fürdőt kellene csinálni. nehány kabin, nehány szoba még a
jövő nyárig felépülhet. Addig még lehet vetkezde is – étkezde is.
–tz